15 évnél régebbi fényképek a Facebookon

Nosztalgia a régmúlt időkből.

A fiatalok unottan és kicsit értetlenül nézik a fénykép áradatot, ami felbukkant a neten.

Öt nap alatt öt (vagy több) képet kell felrakni a szabály szerint, ami 15 évnél régebbi.

Persze érthető, ha valaki épp csak felnőtt, nem biztos, hogy annyira érdekli: más hogy nézett ki pár évtizede.

Más generáció.

Az viszont megmosolyogtató, amikor a harmincas évei derekán járó hölgy kijelenti viccesen: 

“Baromi fiatal vagyok, ezért nincsenek vagány Skodás, Trabantos, triciklis képeim.”

(Komment:” HA – HA – HA…. idő számításunk előtt születtél Te is kicsi M.” 🙂 )

Az én ismerőseim közt sincsenek. Egyikük sem a járgányaira volt büszke.

Kedves,  negyven felé tartó rokon pedig ezt posztolta:

“Kihívom az összes ismerősömet!

Mindenki rakjon ki magáról egy 15 évnél régebbi képet!

Balról a második vagyok alul.”

Kedves kommenteket kapott, csak a finomabbat osztom meg:

– Hát szinte semmit se változtál!

Fiatal, húszas éveiben járó lány reagálása a költői kérdéssel együtt:

-Most komolyan, mi értelme????

Nem is tudom, hogy értelmet kellene-e ebben keresni? Inkább érzelmet.

Én amikor kerestem a saját képeim, több albumot is átnéztem és sok minden eszembe jutott a múltból. Jó is, rossz is.

Némelyikre rácsodálkoztam, egyesek láttán mosolyogtam, időnként pedig fájt a szívem.

Az idő múlása érdekes dolog.

Tiniként már a 35 évest is öregnek gondolod. Pedig  nagyon nem az.

Azt hiszed a fiatalság örök, pedig erősen múlandó.

Hogy is mondja el nekünk József Attila?

“Ifjúságom, e zöld vadont
szabadnak hittem és öröknek
És most könnyezve hallgatom,
a száraz ágak hogy zörögnek.”

És a szépség is elszáll. Huss!.

Változunk, öregszünk, szarkalábak rakódnak a szemeink köré, háj a hasunkra, a szívünk köré pedig ilyen-olyan falak emelkednek.

Tapasztalunk jót s rosszat a világból, szerencsések vagy épp szerencsétlenek, szegények vagy gazdagok leszünk, s általában többet szeretünk gondolni magunkról.

De akármilyenekké is lettünk, van múltunk. 

Erre a játékra kiválóan rímel a dalszöveg:

“Csak az a múltad, amire velem együtt emlékszel.”

Igen, emlékezünk ebben a játékban, nem restelljük a múlt egy-egy darabkáját megmutatni.

Azzal, akit érdekel. Azzal, aki emlékezik.

Imádom a régmúlt időket idéző fotókat.

Aki kíváncsi rá, azzal megosztok párat. Néhány kedvencemet.

Lehet szeretni vagy sem.

Ő azért édes, mert a másik nyilvánvaló főszereplőt, egyszerűen lenyisszantotta 🙂

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek látogass el Fb oldalamra, ahol támogathatsz egy kattintással! Hadd örüljek   Thx!!

https://www.facebook.com/Mohamamafozocskezik

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek látogass el Facebook oldalamra, ahol támogathatsz egy kattintással!    Thx!!https://www.facebook.com/Mohamamafozocskezik