Zsólyomkai nyitott pincék

A jó boroknak barátja volnék, így hát október végén, immár harmadszor, kilátogattunk a Sátor-hegy lábánál fekvő Nyitott pincékhez.

Dél körül érkeztünk, ragyogó napsütésben.

Odafelé találkoztunk olyan ismerősökkel akik már hazafelé igyekeztek 🙂

Kóstolójegyet most nem vásároltunk az előző évek tapasztalataiból okulva, magunk szerettük volna kiválasztani hol és mit iszunk.

Elég jelentős a négyzetméterre jutó pince, három óra magasságában azonban az egy négyzetméterre jutó emberek száma is roppant megnövekedett.

Örültünk is, hogy már hamarabb egy-két pincébe bejutottunk és kortyolgattunk lelkesen.

Én a félédes és édes borokat kedvelem, azokat meóztam. Kedvencem a tokaji fordítás. Mire a Szilágyi pincészetig jutottunk, ahol ezt a nedűt mérik, alaposan meg is éheztünk.

Sejtettük lesz itt étel is, és ím!

Sertéshúsos-káposztás rizottó illatozott a hatalmas serpenyőben. Először csak kóstolót kaptam a főzőmesterektől, később azonban egy egész tányérral bekanalaztam. A bor bizony kívánta az ételt!

A következő pincébe először be sem mertünk menni, mert azt hittük zártkörű a rendezvény. Kis présházban terített asztal körül ülve iddogáltak páran. Beinvitáltak bennünket is, és megtapasztalhattuk a családias vendégszeretetet.

Itt zsíros kenyér hagymával,szalonnás kenyér és pogácsa meg almás süti üldögélt az abroszon, meg is kóstoltuk derekasan valamennyit!

Vörösbor került utolsó löttyintésként poharunkba, az egyetlen hely, ahogy ilyet ittunk.

Az Estók pincészetet legalább kétszer megkerestük. Visszatérésünk oka egyrészt a finom bor, másrészt az egyre hűlő levegő, és itt minő előrelátás: a kandallóba be volt gyújtva!!!! A pincében mesés színű borokat láttunk, fent pedig kóstolhattuk is. Itt csak a magunkkal hozott ropit eszegettük sajttal.

A sajtot holmi betyárnál vásároltuk, zöldfűszeres kecskesajt.

Valódi ízélmény, száraz fehérborral különösen.

Találkoztunk ismerősökkel, régi barátokkal, a hangulat rózsásnak mondható mindenhol. Lehet-e ez másképp? Nemigen! A jó bor melengeti a szívet, a nyelvet megoldja, a gátlásokat felszakítja. Nálam annyira, hogy az egyik pincében két percre meg is szédültem,akkor értem finoman szóltam befogadószintem tetejére ott a mélyben.

Kis pihenés után azonban következett az utolsó pince. Ekkorra már besötétedett, alig vettük észre egyik egykori szomszédunkat, aki hangosan ránk köszönt. Az est hátralévő idejét vele és párjával töltöttük a barátságos de fűtetlen helyen – ekkor én már egyáltalán nem fáztam!

Tisztán emlékszem milyen eszmefuttatásokkal szórakoztattam hallgatóságomat, biztosan élvezték 🙂 És osztogattam boldog-boldogtalannak a ropit, aki felkészületlenül érkezett. Egy fiatal srác kézcsókkal is illetett ezért a kis figyelmességért. Manapság ritkán hódolnak a férfiak ennek e roppant megnyerő gesztusnak a nők felé!

Egy nótát megeresztve hagytuk el a pincéket, Ildi még nálam is nagyobb hangerővel nyomta, ( pedig az nekem is akad rendesen!) a fiúk elnézően mosolyogtak!

Jó kis nap, jövőre folyt.köv!!!!