Gyertyanapok

Hát, szép kis ünnep lett az idei március 15.-i! Már 14.-én cudarra fordult az idő, ami erős szelet, némi esőt és hideget hozott. Aztán másnapra olyan hófúvás kerekedett, hogy az ajtón alig tudtunk kimenni. Harmadnap elkezdett olvadni, de olyan sok hó leesett, hogy az még sokáig fog tartani, amíg az egész elolvad!

Az egész hosszú hétvéget ráadásul úgy töltöttük, hogy az áramszolgáltatás szünetelt. Ez volt ám az igazi kihívás! Mivel gázzal fűtünk, főzünk és a meleg víz is arról megy, ezzel nem volt probléma. De este hamar sötétedik, a mobiltelefonok előbb-utóbb megadták magukat, a vezetékes még csütörtökön,így internet sem működött. A hűtő-fagyasztó egy ideig tartotta magát, aztán kiolvadt. Amit lehetett megfőztem-sütöttem, persze így is ment tönkre fagyasztott étel.Nemrég vettünk egy csilli-villi új mosó-szárítógépet, amit most csak nézegetni lehetett. Pedig én Mosó Masa volnék, amilyen vagyok kézzel nem voltam hajlandó nekiállni, különben sem száradt volna meg. Többször automatikusan nyúltam a hajszárító, a mikró gombja és a robotgép kapcsolója után, persze hiába. Mélyen átéreztük milyen lehet az, ha valakinek tartósan kikapcsolják az áramát.Estére előszedtem először csak a teamécseseket, majd következtek az adventi koszorúk használt, de még jó állapotban lévő darabjai, amiket gondosan elpakoltam.

A mécsesek bizony rövid életűnek bizonyultak, harmadnap már a féltve őrzött díszgyertyáim is meg-meg gyújtogattuk.Ezek hosszan és viszonylag erős fénnyel világítottak. Romantikus, ó igen, olvasni viszont nehezebb mellette.Pedig számítógép és világháló híján még a fiúk is erre fanyalodtak. Sőt, egyikük mikor észrevette mennyi könyv is van körülötte, tőlem kért olvasnivalót. Örkény egypercest nyomtam a kezébe 🙂

Amikor szombat este kétszer felvillant a fény néhány másodpercre, reménykedni kezdtünk, mint kiderült hiába!

Áram csak vasárnap délután negyed három magasságában lett. Még szerencse, hogy nem pakoltam el a világítóalkalmasságokat, mert mire besötétedett ismét sötétség borult ránk. A fiúk javasolták, lájkoljuk az Émászt, ha ismét lesz világosság. Pedig igyekeztem erősen szuggerálni, csak nem igazán sikerült.Én akkor már nagyon durcás hangulatomban leledzettem, mert épp csak lejárt az egyik mosóprogram és tettem volna be a másodikat, ráadásul a Simpson család rég nem látott epizódjairól is lemaradtam. Na, félóra után csak visszaállt a rend és láthattuk mi is történt az országban. Szegény szabolcsiaknál még rosszabbul alakultak a dolgok és ott csak öt nap után lett ismét szolgáltatás.Szerencsés budapesti barátaink a Tátrában töltötték a hosszú hétvégét, mondták, ott is volt vihar, de az emberek felkészültek rá. Kidőlt néhány fa, de jöttek, fűrésszel feldarabolták és rögtön elszállították.

Épp valamelyik nap akadt a kezembe az ÉMÁSZ szórólapja, amiben magyarázzák a 10%-os árcsökkentés okait. Ebben kifejtik, hogy ők veszteségesek, és mennyi pénzt költöttek eddig a rendszer karbantartására, amit ezentúl sajnos nem fognak tudni elvégezni az őket ért veszteségek miatt. A közeljövőben így jobb ha még több gyertyát beszerzek!

Na, lássuk mit sütöttem a hideg napok alatt! Hát kelt tésztát!

Kiadós, laktató, viszonylag szapora. Egy kilónyi lisztet dagasztottam be. Ehhez négy dkg friss élesztőt felfuttattam 4 dl cukros tejben. A lisztbe csipet sót szórtam, került bele 20 dkg vaj, 1 egész tojás. Mikor felfutott az élesztő, összegyúrtam alaposan, úgy szoktuk mondani amíg szép hólyagos nem lesz és elválik a tészta a kezünktől!

Ekkor letakartam és meleg helyen duplájára kelesztettem, tetejére lisztet szórva.

Amikor megkelt kinyújtottam és megtöltöttem. Kétféle tölteléket készítettem. Az elsőhöz felvertem két tojás fehérjét ebbe 10 dkg porcukrot és annyi kókuszreszeléket adtam, amennyit felvett a hab (kb. 25 dkg).

Rákentem a kinyújtott tésztára és feltekertem, majd ujjnyi vastagon felszeleteltem. Sütőpapírral beterített lemezen sütöttem mindössze 140 °C-on. Így még volt ideje emelkedni a tésztának.

A második sem nagy ördöngősség: ledaráltam kb. 20 dkg diót, akit cukorral és reszelt citromhájjal ízesítettem. A kinyújtott tésztára először házi baracklekvárt kentem, erre szórtam a diós keveréket. Feltekerés, szeletelés, sütőbe tolás megint csak.

Az utolsó adag tésztát kinyújtás után feldaraboltam, és egyszerűen lekvárral töltöttem, íme, ő lett a lekváros bukta.Az ő tetejét tojássárgájával kenegettem, hogy szép aranyszínűvé váljék.

A kelt tésztának egyetlen titka van: a hozzávalók mind szobahőmérsékletűek legyenek! Ha hideg a tojás vagy a vaj, lehúzza a tésztánkat!

Megtöltési variációja számtalan, úgyhogy bátran kísérletezzünk vele!

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek látogass el Facebook oldalamra, ahol támogathatsz egy kattintással!    Thx!!https://www.facebook.com/Mohamamafozocskezik