Aszalás

Ha ilyen magasra kúszik a hőmérő higanyszála, mint az elmúlt nyári napokban, bátran belefoghatunk az aszalás műveletébe.

Nagyi régen mindig készített  susinkát. Nem tudjátok mi az? Hát szárított alma! Szép karikákra vágta az almákat és felfűzte cérnára, madzagra, ilyesmire. Kiakasztotta az eresz alá és a nap elvégezte kevés idő alatt a munkát. Ma is a számban érzem az ízét.

Egyik kolléganőm aszalógépet kapott ajándékba,  nagyszerűen készít vele almachips-et.

Már régen eljátszottam a gondolattal, hogy én pedig paradicsomot fogok napon szárítani, és lám, eljött az ideje!

Leszedtem egy kosárnyival és a kisebbeket felszeleteltem. Kerestem egy a napot áteresztő alkalmatosságot (tüllháló, szúnyogháló a legjobb, én ezt találtam hirtelen), és arra pakoltam a szeleteket. Betakartam és kitettem , hadd süssön rá a napocska.

Az első  estén így néztek ki.

Mivel még adtam neki időt, másnap is kikerült a hőségbe, de neki cseppet sem ártott.

Második estére már nagyon szépen összetöpörödött.

Üvegbe raktam és felöntöttem szűz olívaolajjal.

Lehet hűtőben vagy kamrapolcon tárolni. Egész addig, amíg el nem érkezik egy hideg téli nap. Akkor aztán beletehetjük a főztünkbe a nyár napsütötte ízét!

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek látogass el Facebook oldalamra, ahol támogathatsz egy kattintással!    Thx!!https://www.facebook.com/Mohamamafozocskezik