Borosgazda,szőlő nélkül.

Jönnek elő meglepetések! Még egy  ilyen magamfajta asszonyszemély  elé is, mint én valék! Sorakoznak, tévelyegnek.

Tolcsvára már ötödik éve rendszeresen látogatunk a borfesztiválra kisasszony hava elején. Lassan kóstolópohár-gyűjteményt nyithatok itt, a stelázsi tetején. És ez a legutóbbi különösen jó hangulatúvá sikeredett! Nyeltük a finom borokat, eszegettünk hozzá valamicskét, és sokat énekeltünk! A Kiss pincészetnél a Niczky Band játszott és kolozsvári énekesek adtak elő holmi magánszámokat! Mi sem voltunk restek, veselkedtünk neki a danolászásnak rendesen. Amikor egy bornemisszának látszó férfiú hosszan kezdett holmi méltatásokba merülni, akkor erőteljesen rákezdtünk egy új nótára. Végül is mulatunk, nem?

Kicsit spicces állapotomban mire vetemedtem??

Tibi bácsi “retro disco”-ján roptam eszementen többezres társaságban , még vonatocskáztunk is, habár a mienk különvonatnak tetszhetett  a kívülállók számára. Rendes állapotomban be nem tenném ilyen helyre az lábam !

Szóval emelkedett hangulat, jókedv, egyebek, amikor (minő véletlen, megint csak az előbb emlegetett pincészetnél) érkezék a tombolát áruló leányzó. Senki sem hajlott a vételre, én mégis rászántam magam egyetlen egyre. Lebeszélni is hiába próbáltak, sőt, visszatértem az eredeti első számábrázathoz, ami  igencsak elnyerte tetszésem ,s tettem ezért gondosan  tarisznyám egyik sötét bugyrába.

Egy héttel később vizsgálgatám a falucska honlapján a kihúzott, de át nem vett nyeremények jegyzékét, s mit láték? Az én  kedvességes számomat,ami mellette álla: gönci hordó! Tanácstalan volnék, mit is takarna ez:üres hordót vagy tán díszhordót, esetleg a főnyereményt?Hej, de jó is lenne….

Rákövetkező hétfőn senki sem dolgozék, aztán nemzeti ünnep vala, így leghamarabb szerdán tudék odatelefonálni az önös kormányzatba, s feltetvém  kérdésem! Hát mit válaszolnak: Igen kezitcsókolom, ez itten a főnyeremény!

Egy díszesen faragott gönci hordó, mellé 136 l  finom borocska!

Örültem erősen, de ez még korainak bizonyult. Mondották, vigyünk  kannákat a bornak, mert a hordó új, abba bíz’ még korai bármit is önteni.

Telefonálgatás jobbra-balra, meglett! Középső fiam indult neki az útnak, én dolgozám. Szép szóval fogadták, volt ottan fotózás, meg faggatózás, hol is laknánk meg hasonlók. Fiam derekasan állta a sarat, kezeket fogott, szélesen mosolygott,fogadta a jókívánságokat 🙂

Itthon hazaérve nekem fejtörés:honnét szerezzek beavatott hordót? Átsétálék a szomszédba. Ágyban találám kilencvenegy éves Jolán néninket. Amikor előadom gondomat, fellelkesül, kipattan az ágyból,mutatja a sokat látott hordót. Kalapálja az abroncsot, osztja a jótanácsokat. Na, áthozánk az hordót. De továbbra is fejtörés. Mert ahogy vizsgálgatám az új szerzeményt, a lik mintha égetve lenne a tetejibe . Na, reggelre virradván megcsörgetém a kádárt, Gomány Gergely urat. Tanácskozánk, s kiderüle: Ezt bíz’ csak ki kell forrázni, s kikénezni. Lett aztán vízforralás,görgetés,gurítás,mígcsak tiszta vizecske folyott ki belőle. Aztán az a fránya kénezés! Úgy az orromba ugrott az illatja, hogy szinte prüszköltem tőle.

Végre-valahára helyére kerülhetett a pincében a tokaji furmint, ott pihenget. Az ő szépen faragott hordója hasában!

Örüle ottan, s én itten. Koccintsunk!

Egészségünkre!

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek látogass el Facebook oldalamra, ahol támogathatsz egy kattintással!    Thx!!https://www.facebook.com/Mohamamafozocskezik