Salmo salar. Nagyon bírom, hogy az állatoknak és növényeknek van latin neve. Lazacunk a tenger egyik példánya,kiváló díszpéldánya pedig egy 36 kg-os darab volt egykoron, amit Norvégiában fogtak ki még 1929-ben. A kifejlett állat 40-120 cm és akár 8-10 évig is elél. Na, ez a kis darab, ami a serpenyőmben landolt már rég a túlvilági Léthe folyóban úszkál és feledést iszik. Én pedig gyarló módon földi maradványát megsütöttem. A lehető legegyszerűbben. 1 dl olívaolajra tettem a megtisztított filét, sóztam, tekertem rá némi fekete borsot és 3-3 percig sütöttem mindkét oldalát. Sajnos most lehetetlen friss kaporhoz jutni, azt is tettem volna rá picit. Így csak citromlével locsoltam meg, mikor a tányérra került.
Ne tartsátok szentségtörésnek, de pirított tésztával ettem. Nem is olyan rossz párosítás, csak épp nem szokványos. (pirított tészta elkészítése:http://mikormennyi.blog.hu/2013/03/24/piritott_teszta_675 )
Ritkán jutok ehhez a finomsághoz, az ára miatt. Nem a magyar fizetésekhez igazodik. Pedig egészséges és ízletes,omlós.
A színe, az a bizonyos lazacrózsaszín csodás, egyik kedvencem. Pedig régen viszolyogtam ettől az árnyalattól és elég megvetően gondoltam rá. De ez!! Gyönyörködjünk benne néhány pillanatig, mielőtt a szánkhoz emelünk egy újabb falatot!
Ha tetszett a bejegyzés, kérlek látogass el Facebook oldalamra, ahol támogathatsz egy kattintással! Thx!!https://www.facebook.com/Mohamamafozocskezik
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: