Minap az ország negyedik legnagyobb városában jártam. Fárasztó egy nap volt, a lábam egy idő után elkezdett fájni, hiába húztam lapos papucsot. Szerencsére az idő kegyesnek bizonyult: sütött a nap, bár az esőfelhők egyre gyakrabban mutogatták borús ábrázatukat. Szomjas lettem, de nagyon. Már épp elcsábultam volna valami gyümölcslé irányába, amikor szembejött velem A leves. Pici kis üzlet közvetlenül a színház mellett. Megörültem, benéztem és szemrevételeztem a kínálatot. Mindössze ötféle leves akadt a terítéken: joghurtos uborkakrém,csípős sárgaborsókrém,olasz csirkeleves,bazsalikomos paradicsom és bakonyi betyárleves.
A csípős sárgaborsón hezitáltam, de a csirkelevesnél kötöttem ki. Jött is az eladólány, kimerte a poharamba. Akartam egy kis erős paprikát darálni bele, de kedvesen figyelmeztetett, hogy ez eléggé csípős nélküle is.
Sajnos hely az nem akadt a néhány asztal mellett, de találtam egy padot kicsivel arrébb és ott kanalaztam be. Közben meglepődtem néhány dolgon: uborkát (!) találtam benne, cseppet sem csípett és narancssárga zsírréteg úszott a tetején. A kukorica rendben volt, de sem tészta (metélt) sem tejszín nem gazdagította. Párom, miután kivégeztem az ételt, kérdezte van-e nálam papírzsebkendő. Nem volt, erre kaptam egyet, és kérte töröljem meg a szám, mert csupa zsír. A pohár falán is csupán ez maradt,nagy bánatomra. Szóval, ha kevésbé (mű) zsíros, talán még azt mondom nem olyan rossz, de így…. Bár jobban jártam vele, mintha mondjuk egy kólát iszom (de azt sosem iszom). Lehet,csak rosszul választottam, máskor ha arra járok,éppenséggel ismét kóstolót tartok. Mert ahogy láttam a menü napról-napra igen változatos.
Hazaérve ugyan nem olasz csirkeleves készült, hanem zöldséges fehérbableves, de az se kutya!
És az enyémen is úszkált némi zsír, hiszen beledobtam egy darab nyers sonkát. Csak ez nem ragadt és tapadt olyan rámenősen.
Szóval a hozzávalók:
fél kg fehér bab
kb.20 dkg sonka (füstölt vagy nyers házisonka)
3 szál sárgarépa
1 fej karalábé
1 csokor petrezselyemzöld
20 dkg sertéshús
1 fej hagyma
2 evőkanál libazsír
babérlevél, só, tárkony, ecet.
A babot feltettem főni 3 liter vízben. Sóval és babérlevéllel valamint ecettel (legjobb a tárkonyos almaecet) ízesítettem.
A sertéshúst feldaraboltam és rádobtam a libazsíron dinsztelt hagymára. Megpirítottam és lefedve kicsit sütöttem (15 perc).
Az így kapott pörkölt húst beleöntöttem a levesbe, és a sonkát is jó társaságként.
Újabb fél óra múlva a darabolt zöldség is ment a levesbe és a petrezselyemzöld is!
A bab kicsit szét is főtt, mire minden rendesen megpuhult. De sebaj, az ízek remekül összeértek, egymáshoz simultak.Legvégén tárkonnyal szórtam. Nálam nincs bableves tárkony nélkül! Különleges zamatot kölcsönöz az ételnek!
Mini fűszerkertemben szép nagyra nőtt, kedvez neki a sok eső.
Lesz mit szárítanom, és bizony nekifogok egyszer a házi ecet elkészítésének is, amiben tökéletesen fog mutatni, a zamatáról nem is szólva!
Ha tetszett a bejegyzés, kérlek látogass el Facebook oldalamra, ahol támogathatsz egy kattintással! Thx!!https://www.facebook.com/Mohamamafozocskezik
Én étterembe is ritkán járok, a házikoszt az igazi 🙂
Hát igen, kicsit szétfőtt a babocska, máskor jobban odafigyelek 🙂
A csípős ízeket én is nagyon szeretem, hozzád hasonlóan!
Kezdem az elején .Valaha regisztráltam a Googlis Blogra ,ezért ez a név .Így tudok hozzád írni .A “rendes “blogom a/ Thepainter ,Turmixoló /az Indexen van .
Most pedig a levesről .Nem szoktam étteremben levest enni ,kivétel ha igazi házias a kistelepülés étterme .A bableves ,na az igen ,füstölt borda pörccel ,tejföllel nyakon öntve ,erős paprikát bele kaparva ,sok kenyérrel .Magam úgy szoktam ,hogy előbb a zöldségeket teszem bele a vízbe ,fűszerezem és mikor félig fótt ,akkor teszem bele a fehér babot .Így nem fő szét ,az ízek megvannak ,megmaradnak .Nagyon fájintosan le tudod írni az ételeket ,az ember kedvet kap rájuk ,szinte érezni az illatokat ,ízeket .