Sült habos ananász.

Fűszeres, habos, szirupos, isteni finom ananász!

Nemrég két termetes ananászt is beszereztem két különböző helyről , egyenként több, mint két kilósakat!

Az egyik elfogyott nyersen, a másikat pedig desszertnek készítettem el.

Meghámoztam úgy, hogy körben leszabdaltam a héját, majd az alját levágtam.

Hat vastag karikát vágtam, aminek a fás közepét kimetszettem.

Sütőpapírral kibélelt sütőlemezre fektettem őket,megszórtam barna cukorral .

Illatos szegfűszeggel és fahéjjal ízesítettem. Mindkettőt frissen őröltem.

Volt a hűtőben 3 tojásfehérjém, amit macaron-nak szántam, de itt végezte mandula nélkül. Ez sem olyan rossz hely azért nekik!

Felvertem egy evőkanál cukorral és csipetnyi sóval őket ,majd csinosan a karikák tetejére halmoztam.

Forró sütőben 15 percig sütöttem.

Kis levet eresztett, ami a cukorral öszekeveredve csodás szirupot eredményezett.

Tálaláskor ezt rá lehet csorgatni.

Meleg, fűszeres,zamatos finomság ami szerintem kihagyhatatlan, egyszerűen ellenállhatatlan!

És íme, mit ír Örkény az ananászról :

PRESZTÍZS

Két hétig terveztük, hogy majd veszünk. Mindennap megálltunk a kirakatok előtt, sóváran néztük. Végül is a születésem napján, április 5-én déli tizenkét órakor megkérdeztük, mibe kerül. – 275 frankba – mondta a gyümölcsárus. – Elsőrendű, teljesen friss, zamatos ananász.

A feleségem drágállotta, én nem. A görögdinnyéhez képest persze sok, de az ananászhoz képest bizonyára nem. Megvettük, hazavittük. Beállítottuk egy hamutartóba, néztük. Körbejártuk, barátkoztunk vele, dicsértük, milyen szép és egzotikus. A tetején külön növény hajtott ki belőle, valami pálmaféle; ha locsolnánk, vagy vízbe tennénk, talán hamarosan nagyra nőne és kivirágzana.

A szállóban rögtön híre futott, hogy a kilencesben vettek egy ananászt. A takarítónő bejött, és bemutatkozott – eddig a percig ugyanis színét se láttuk -, és azt javasolta, hogy hámozzuk meg, és fölszeletelve, kristálycukorral meghintve hagyjuk állni egy vagy két napig. “Ostobaság – mondta egy angol diáklány a lépcsőfordulóban. – Rummal egyék, úgy a legfinomabb.” Egy honfitárs, akivel eddig csak köszönő viszonyt tartottunk, cédulát csúsztatott az ajtóhasadékba. “Ne hallgassanak senkire – írta. – Jó vastagon le kell hámozni, mert a héja élvezhetetlen, de a húsát úgy kell fogyasztani, ahogy van.”

Este meghámoztuk és megettük. Semmi íze sem volt. Alig valamivel volt rosszabb, mint a tök. Nyersen is, cukorral is, rummal is. Nagy nehezen legyűrtük, ittunk rá egy pohár vizet. Harmadnap szembetalálkoztunk az angol lánnyal a folyosón. “Hogy ízlett?” – érdeklődött. “Nagyon” – feleltem. Felsóhajtott. “Hiába – mondta -, az ananász, ananász.” Azóta lopva meg-megállok a gyümölcsárus standja előtt, és vágyakozva nézem az ananászokat.

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek látogass el Fb oldalamra, ahol támogathatsz egy kattintással! Hadd örüljek   Thx!!

https://www.facebook.com/Mohamamafozocskezik

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek látogass el Facebook oldalamra, ahol támogathatsz egy kattintással!    Thx!!https://www.facebook.com/Mohamamafozocskezik