Modern Sámson: egy beteg kislány szabadította meg a hajától.

Történet a szenvedélybetegségről, hitről és emberségről.

Zsolt levele:

Tisztelt Ügyintéző!

A levelemhez mellékelve elküldeném a hajam, amit 2-3 évig növesztettem. Először csak azért, mert kíváncsi voltam, hogy áll.

Tinédzser koromban nem volt lehetőség kipróbálni, így 46 évesen próbálkoztam.

Aztán olvastam a Facebookon, hogy fel lehet ajánlani gyermekeknek és a cél megváltozott.

Szeretném felajánlani parókakészítés céljára.

Lenne két kérésem:

1. Lehetőleg kislány kapja

2. Ha nem nagy kívánság szeretnék egy fényképet a kislányról a parókával.

Nem kívánom levélben, a Facebookon is rajta vagyok Zsolt H. néven, sőt a Gyermekrák Alapítvány likeolói között is ott vagyok.

Tisztelettel: H. Zsolt Ajka

Amikor rohangálunk a karácsony előtti őrületben egyik boltból a másikba értéktelen tárgyak után, akkor üljünk le egy kicsit, olvassuk el ezt a levelet és értékeljük át a dolgokat.

Hogy mi is az igazi ajándék. Egy laptop, egy telefon, egy új cipő, síelés az Alpokban?!?

Vagy az, amit önzetlenül, szívből, szinte magunkból adunk? Mindenkinek magának kell tudnia a választ.

Ha valaki felajánlja az évekig növesztett haját egy rákbeteg kislánynak, abban van egy üzenet. Amit vagy meglátunk a lelkünk mélyén, vagy oda sem figyelünk.

Ha igen, akkor magunk is megpróbálunk valahogy segíteni: egy cipősdoboz akcióval, egy egyszerű felajánlással, jót teszünk csendben, felhajtás nélkül.

H. Zsolt története okulásként is érdekes lehet, hiszen ő is küzd a saját démonaival. 

Az élete hullámvölgyek és hullámhegyek váltakozása. Most épp a hegytetőn üldögél, megtalálta lelki békéjét.

Amikor az AA (Anonim Alkoholisták) klubjába járt, ezt nem mondhatta el magáról.

Olyan szinten függött az alkoholtól, hogy az arc-és denaturáltszeszt is képes volt meginni.

Hiába nősült meg, hamar válás lett a vége, s még mélyebbre került. Így ír erről az időszakról: 

Amikor csak fizetéshez vagy pénzhez jutottam,
az mind lefolyt a torkomon, hisz már nem volt semmilyen kontroll mellettem, ami lassította
volna a lejtőn való száguldásomat. Olyan testi-lelki mélypontra süllyedtem egy év alatt, hogy
véget akartam vetni az életemnek. Két átmulatott hétvége után is előfordult, hogy ezzel a
szándékkal bevittem magammal a kést a szobámba. Szerencsére józan pillanatomban volt
még annyi eszem, hogy elmentem egy elvonókúrára. Az ott eltöltött idő után persze hamar
visszaestem, és 3 hónap múlva újra ott voltam az intézetben. 

Ember nem tudott rajta segíteni, a hit azonban képes volt rá: 

Egyre mélyebbre süllyedtem az okkultizmusba: reiki,
agykontroll. Éppen egyik reiki-összejövetelen találkoztam egy hölggyel, aki egy
gyülekezetről mesélt, ahol az emberek sírtak, nevettek, futkároztak, kiabáltak: önfeledten
boldogok voltak. Nagyon megragadott a leírása, és arra gondoltam, hogy felnőtt emberek ilyet
nem csinálnak, hacsak nincs ott valami tényleges természetfeletti erő.
A következő héten én is ott voltam. Voltam már előtte is néhány összejövetelen, de ez
túltett mindenen, amit eddig tapasztaltam. Talán harmadik éneket kezdték, amikor egy belső
hang így szólt:
„OTTHON VAGY, HAZATALÁLTÁL, MEGTALÁLTAD AZT, AMIT KERESTÉL.” 

Élete rendeződni látszott, de jött a visszaesés:

Ha bárki azt mondja, hogy bolond vagyok, nem foglalkozom vele, mert
inkább vagyok Isten bolondja, mint normális az emberek előtt. Ez idő alatt könyveket,
kazettákat, cd-t árultam a gyülekezetben, minden alkalmon ott voltam, napi kb. egy órát
imádkoztam otthon, és közbenjártam másokért. Ma is Istennek adok hálát azért, hogy
jogosítványt szereztem, hogy van egy személy- és vagyonőr, illetve egy műtős képesítésem,
leérettségiztem, nem dohányzom, nem csavargok kocsmáról kocsmára, inkább otthonülő típus
lettem.
Aztán egyre több támadás ért, és abbahagytam az imádkozást. Ma is ennek tudom be
mindazt, ami ezután történt velem. Ha van Isten, akkor van ördög is, és ő nem igazán nézi jó
szemmel, ha te kiszabadulsz a fogságából. Ha megtámadsz valakit, és nem harcolsz utána
folyamatosan ellene, akkor újra ellened fog menni, és talán le is győz, mint ezt tette velem is.
Előjöttek régi ismerősök és barátnők, elhívtak ide-oda. Nem fog megjelenni neked a sátán, és
nem fog csábítani, de van épp elég olyan elkötelezett harcosa, akik öntudatlanul is neki
szolgálnak, és visszahúznak a mocsokba. Eleinte működött még a kontroll, de a tízéves
absztinenciának vége szakadt. A kontrollált hétvégi szórakozást lassan, de biztosan felváltotta
a mindennapos ivászat, a bulizások, a csajozás, a cigi, meg a többi. Még a füves cigarettát is
kipróbáltam párszor.

Drogambulancia lett a vége, és remélhetőleg végleges gyógyulás. Immár nyolcadik éve “tiszta” Zsolt, megszabadult önpusztító vágyaitól.

A Bibliát tartja az életéhez szóló használati utasításnak.

Új küldetést talált magának :  Visszamenni azokért az emberekért, akik még
az alkohol rabságában sínylődnek, és elmondani nekik, hogy van szabadulás. 

Közben az emberségét sem vesztette el: ebből a felajánlásból világosan látszik!

Szinte egy mozgalmat indított el, egyre többen ajánlják fel hajukat, ezzel is segítve a rákbeteg gyerekeket. Erről bővebbet itt olvashatunk: 

https://www.facebook.com/gyermekrakalapitvany

Ha hozzád is eljutott az üzenet és a történet kérlek oszd meg, hogy minél több emberhez eljusson.

Ítélkezés helyett próbáljunk meg EMBEREK maradni!

Zsolt elérhetősége itt található, szívesen segít a felajánlóknak: https://www.facebook.com/holyzsozsi

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek látogass el Fb oldalamra, ahol támogathatsz egy kattintással! Hadd örüljek   Thx!!

https://www.facebook.com/Mohamamafozocskezik

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek látogass el Facebook oldalamra, ahol támogathatsz egy kattintással!    Thx!!https://www.facebook.com/Mohamamafozocskezik