Elveszve, megtalálva.

Amikor semmi sem fenékig tejfel.

Egy kis szőrgombóc voltam amikor megszülettem, mama emlőin rajtam kívül még három másik ilyen kis gömböc lógott.

Semmi dolgunk nem volt, csak enni, aludni, dagasztani mama hasát.

Melegen sütött a Nagy Sárga, megláttunk, amikor kinyílt a szemünk. Meg a csipánk. Elindultunk felfedezni először a kosarat, aztán a teraszt, végül a kertet.

Mama elnézően bánt velünk, szelíden a fogai közé véve visszavitt az alomba, ha túl messzire merészkedtünk, és ezt hangos miákolással jeleztük. Már amennyire ezt a cérnahangocskát annak lehet nevezni.

Ő, minden esetre meghallotta!

Már tudtunk enni mama táljába kitett fehérvízből és a kajcsiból, amikor egy napon Hosszúhaj beletett engem és bátyámat valami nagy műanyag dobozba, ráccsal az oldalán.

Kiláttunk meg minden, de hiába próbálkoztunk, lehetetlen volt kibújni belőle. Pedig nagyon szerettük volna.

Hosszú utazás után Anyáskodóhoz kerültünk, aki eleinte őrzött minket, nehogy elszökjünk. Éjszakára képes volt bezárni bennünket megint a dobozba, hiába tiltakoztunk.

Aztán megunhatta, mert mindig elszaladtunk, ha láttuk: mit akar, és hagyta, hagy aludjunk a saját, meghitt vackunkon.

Bátyóval rengeteget játszottunk. Kergettük egymást, birkóztunk, és ő mindig valahogy erősebbnek bizonyult.

A végén már fájt, ahogy harapdálta a nyakam és a fülem. Aggódó Anyáskodó ilyenkor rászólt és bratyó elengedett.

Aztán, ha már nem látott senki minket, megint letepert. Én meg hagytam boldogan.

Egyszer eltévedtünk. Gondoltam bratyó csak tudja a jó utat, de hiába szaglászott, sehogy sem talált vissza .

Messziről hallottunk valami hívogató szófoszlányt, de az sem segített.

Hatalmas bokor alatt, összebújva aludtunk Félezüst fehér fényében. Amikor felébredtem, bátyót sehol sem találtam.

Álltam ott magamban és siránkoztam. Barnus jött oda, felnyalábolt az ölébe, tett elém fehérvizet, utána hagytam, hogy megsimogasson.

Fűrészporos kamrában aludtam egy teljes hétig, nem mertem ismét útnak indulni, féltem Ugatótól.

Barnus egyszercsak betett a kabátja alá, visszavitt Anyáskodónak. Hallotta valakitől, hogy ő keres engem erősen.

Lett nagy öröm, mindenki körém sereglett és simogattak meg etettek. Meghatottan hagytam, hadd rajongjanak körül, majd bealudtam, észre sem vettem mikor.