36 év után

“Általànos iskolai talàlkozót nem szokàs szervezni, de nekünk összejött, és a régi osztàlyképet is sikerült rekonstruàlni…többé- kevésbé! 

Jó kis sulibuli volt!”- írta Tünde a találkozó után.

 Az egész úgy indult, hogy valaki feltette ezt a képet a Tengerész őrsről 2014 novemberének utolsó napján egy közösségi oldalra.

Rögtön elkezdtek özönleni a kommentek, hogy ez mennyire zsírkirály, ki melyik őrsben volt, ki hol él, ki halt meg (sajnos egyvalaki már nincs köztünk), mi lett a képen szereplő tanárokkal.

A vége pedig egy facebook csoport létrehozása, ahol egy 2015-ös laza találkozót próbáltunk meg összehozni. Sokan voltunk egy osztályban, 37-en, sőt utólag kiderült, akadt egy notórius visszabukó lány, akire én egyáltalán nem emlékeztem. De a többiekre annál inkább!

Elkezdődött az emberkék felkutatása, számok és információk cseréltek gazdát, néhányunkat még így sem sikerült elérni. Minden kétséges volt az elején ( idő, helyszín, résztvevők), de csak összeállt a csapat és május másodikán igazából is összejöttünk, nem csak virtuálisan. Előtte persze a négy fő szervező, (Dóri, Kriszti, Erika, Barna) találkozott, ötletelt, és órákig beszélgetett a régi dolgokról. A helyszín kiválasztásakor ugyanez történhetett, három a legény felállásban (Csaba, Barna, Laci), pincelátogatással összekötve.

A helyszín gyönyörű, a Tengerszem-közeli pihenőpark és étterem, ahová szombat délután elkezdtek érkezni a régi osztálytársak. Mindenki szemében a viszontlátás örömét láttam! Ki hangosan, ki visszafogottan, de igazán örvendezett a másiknak!

H. Gabi még fokozta azzal a hangulatot, hogy régi képeket vetített, amit mindenki igyekezett kommentálni, és néha könnyes szemmel csodálkoztunk rá egykori önmagunkra.

Hamar megvígasztalódtunk, mert elkezdtük kóstolgatni a házi készítésű borokat és pálinkákat. Kiderült, K. Józsinak sváb pincéje van a közeli településen, fia borász, és kizárólag kézműves borok előállításával foglalkoznak. Isteni meggybort és késői szüretelésű furmintot ihattunk, a birs- szilva- körte és a finomabbnál finomabb gyümölcspálinkákról nem is szólva, amit igazából keveseknek sikerült végigkóstolni, olyan nagy volt a választék.

A tulajdonos, Péter, babgulyással, vadpörkölttel és vargányás pacalpörkölttel kápráztatott el bennünket. A pacal enyhén csípett,épp ahogy szeretem!

A sütemények még csak ez után következtek, sőt akadt meglepetés is! Régi osztályképünk torta alakjában, amit nem győztünk csodálni és ízlelgetni!

képek forrása: szerző

Levezetésként mindenki nagy vonalakban elmesélte mi is történt vele az elmúlt évtizedekben, beszéltünk a családjainkról, munkáról, régi emlékekről, múltról lés jövőről. Egyikünk (D.D) még az emlékkönyvét is elhozta, ami közkézen forgott,ámultunk a benne lévő egykori  bejegyzéseken!  Éjfélig ment a tánc, a  mulatság, a trécselés. 

D.Dóri ezt a szép és ideillő idézetet tette fel másnap a Fb-ra: “Ahol találkozás van, azt a búcsú fogja követni. De ennek a búcsúnak nem kell örökké tartania. Az, hogy ez a búcsú örökké, vagy csak egy csekély ideig tart, az csak rajtunk múlik.” 

Hát, így történt. Ölelés mindenkinek, a mielőbbi viszontlátás reményében! Mert tényleg jó buli volt!!!!

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek látogass el Fb oldalamra, ahol támogathatsz egy kattintással! Hadd örüljek   Thx!!

https://www.facebook.com/Mohamamafozocskezik

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek látogass el Facebook oldalamra, ahol támogathatsz egy kattintással!    Thx!!https://www.facebook.com/Mohamamafozocskezik