Ékszerbolti pillanatkép

Birsangyal véletlenül tanúja némi boldogtalanságnak.

A lány kiszáradt szájjal kóválygott a város szívében. Próbált az árnyékban haladni, de ez szinte lehetetlennek tűnt. Mindent beterített  a könyörtelenül fojtogató hőség, az aszfalt ernyedten  próbálta visszaverni a lankadatlan erővel támadó forróságot. Megállt az egyik bolt kirakata előtt, majd hírtelen elhatározással gyorsan benyitott.

Légkondícionált üzletre számított, és nem kellett csalódnia. Odasétált az egyik pulthoz, pihegett, zakatoló agyát igyekezett elterelni a kínzó szomjúságról.

Aranyláncok, vastag karkötők, szikrázó köves gyűrűk sorakoztak a csillogó, hideg vitrinekben. Ékszerboltba menekült.

Az eladó rá sem hederített, épp vevővel foglalkozott. Birsangyal  belemerült az ékszerek látványába. Már nem száradt a szája, izzadtságcsöppjei homlokán lehűltek. Gondolatai rendeződni látszottak, pulzusa normalizálódott.

Kezdte jól érzeni magát, átváltott sivatagi szenvedőből komfortos városi lényre. Épp az egyik nyakláncot próbálta fel képzeletben, amikor a fülébe csengő éles szavakra fel kellett kapnia a fejét.

– Valami drágábbra gondoltam, ha már ennyi éven keresztül ELVISELTELEK!

Egy erősen középkorú, átlagosan öltözött, afféle hétköznapi nő szájából csúszott ki a mondat. Az a fajta, aki félévente jár fodrászhoz, akinek nem okoz gondot otthonkában megjelenni az ismerősök előtt, aki sorozatnézéssel múlathatja felesleges szabadidejét.

Férje mögötte áll, körszakállas, szótlan, most sem válaszol semmit. Csak nézi mereven a nő válla mellől a fényes holmit. Mintha meg sem hallotta volna: mit is mondott az a másik.

Még pár darabot megmutat  az eladó, mire végül az egyikre  kegyesen rábólint az asszony.

Elnyerte tetszését , elegendő vigaszdíjnak gondolja.

De újabb konfliktus van készülőben, nem lehet bankkártyával fizetni,  készpénz pedig nincs náluk.

Kicsit vitatkoznak melyikük menjen el a közelben lévő bankig, de egy percig sem kérdéses, hogy férj fog kilépni az ajtón.

Birsangyal utánanéz. Azt reméli, amint az a férfi  odaér a pénzautomatához, kicsit megtorpan. Átpörgeti agyán az előző jelenetet és megért valamit.

Hogy nincs más választása, mint kivenni az összes megtakarított pénzüket és felülni az első vonatra. Olyan messze menni, amilyenre csak lehet.

Mert hiába élt le  ezzel az asszonnyal 35 évet, hiába nevelték közösen fel a két lányukat, hiába szereztek egy háromszobás lakótelepi lakást, hiába érettségizett le és lett műszakvezető a szakmájában, hiába vállalt számolatlanul túlórákat.

Hiába.

Őt csak megtűrték, elviselték, másodrangúnak tekintették.

Birsangyal már csak a bejárati ajtóra figyelt. Szinte szuggerálta messziről a férfit, hogy fusson, fusson!

Próbálta befészkelni magát a másik agyába. Aztán amaz mégiscsak megjelent. Benne volt a mozdulatában, ahogy átnyújtotta a pénzt, az évek minden lemondása, minden megalkuvása, minden szeretetlensége.

Birsangyal nem várta meg míg megkapják a zsákmányt, kilépett a pilledten lélegző utcára, és hagyta, hogy lomhán magába szívja a tömeg.

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek látogass el Fb oldalamra, ahol támogathatsz egy kattintással! Hadd örüljek   Thx!!

https://www.facebook.com/Mohamamafozocskezik

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek látogass el Facebook oldalamra, ahol támogathatsz egy kattintással!    Thx!!https://www.facebook.com/Mohamamafozocskezik