Telefonhívás

Hosszú, éles csengetés. Szinte belehasít a langyos délutánba.

Birsangyal beleszólt a telefonba: -Tessék!

Egy hadaró, női hang:- Jó napot kívánok!

A gyógyászati segédeszköz-boltból telefonálok. Készen van a lúdtalpbetét, lehet érte jönni.

Viszontlátásra!

Birsangyalnak annyi időt sem hagyott, hogy válaszoljon, azonnal letette.

Vezetékes szám volt, 96-os körzetszámmal. Felütötte a telefonkönyvet. Győr-Sopron-Moson megye, innen 500 km.

Maga elé képzelte a férfit. Ahogy kicsit kacsázva megy a járdán fájós lábaival. Nagydarab, testes ember, meglazított nyakkendővel és laza cipőfűzővel. A bőrcipőt, amit visel cipész készítette, boltban alig kap magának valót. Mindenki mosolyog milyen nagy lábon él.

– Igen, nyegyvennyolcas- válaszolt vissza a múltkor a kínaiban az eladónak. Az kotorászott kicsit a jellegzetes, műanyag szagú dobozok között, majd átnyújtott egyet bizonytalanul. A sarkát nem tudta beletuszkolni, lógott kifelé formátlanul, mint egy partra vetett bálna.

Birsangyal szinte megsajnálta és telefon helyett gondolattal próbált üzenni neki.

A férfi épp a villamoson ült, bámult kifelé az első ablakon közönyösen. Enyhén feldagadt a bokája, fáradtnak tűnt, elgyötörtnek.

Egyszer csak meglódult a villamos, rángott egyet, majd azzal a lendülettel befékezett. Az emberek dühösen kapaszkodtak, méltatlankodtak, és nyújtogatták a nyakukat, hogy megtudják mi történt. Csak az elöl lévők láthatták, hogy egy apró kutya ül a sínek közepén. Nyugodtan, lemondóan. A villamosvezető csilingelt.

Az állat még a fülét sem mozdította. A férfi látta, elcsodálkozott milyen apró jószág, mennyire rezdüléstelenül várja a sorsát. Megnyomta a gombot, kinyílt az ajtó.

Odasétált lomhán, és felnyalábolta a kutyát. Nem szállt vissza. A villamos elsuhant mellettük. Egymásra néztek. Az egyik érdeklődőn, a másik fájdalmas tekintettel. Akkor vette észre a sebet a lábán. Hatalmas bőrhiány az apró lábon.

A sarki patika mellett terpeszkedett egy másik üzlet, homlokzatán ormótlan felirat: Gyógyászati segédeszközök.

Birsangyal ennél többet nem tehetett. Elmosolyodott, odalépett a polchoz.

Leemelt egy könyvet, belelapozott, és elolvasta a következő novellát.

INFORMÁCIÓ

Tizennégy éve ül a kapubejáratban, egy kis tolóablak előtt. Mindössze kétfélét kérdeznek tőle.

– Merre vannak a Montex irodái?

Erre így válaszol:

– Az első emeleten, balra.

A második kérdés így szól:

– Hol található a Ruggyanta Hulladék Feldolgozó?

Amire ő így felel:

– Második emelet, jobbra a második ajtó.

Tizennégy év óta még sohasem tévedett, mindenki megkapta a kellő útbaigazítást. Egyszer történt csak, hogy ablakához odaállt egy hölgy, és föltette a szokásos kérdések egyikét:

– Kérem szépen, merre van a Montex?

Erre ő kivételesen elnézett a messzeségbe, aztán így szólt:

– Mindnyájan a semmiből jövünk, és visszamegyünk a nagy büdös semmibe.

A hölgy panaszt tett. A panaszt kivizsgálták, megvitatták, aztán elejtették.

Tényleg, nem olyan nagy eset.

(Örkény István)

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek látogass el Fb oldalamra, ahol támogathatsz egy kattintással! Hadd örüljek   Thx!!

https://www.facebook.com/Mohamamafozocskezik

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek látogass el Facebook oldalamra, ahol támogathatsz egy kattintással!    Thx!!https://www.facebook.com/Mohamamafozocskezik