Egy véletlen barátság története.
Az egyik facebook csoportban láttam ezt a képet és hosszan merengtem: milyen állat is lehet. Őzre esett a voksom.
A kép felett felirat: Megette az adventi koszorút az ajtóról. Normááááális?
A hozzászólások sem voltak mentesek a humortól.
– Advent a várakozás… Ő várja az ajtóban a következő koszorút. :)))
-Visítva nevetnék az örömtől, hogy megnyámizta! Haláli egy fazon!
-Hozzátok tuti menni fog a télapó,mert a szarvasai meglátják a tesót és nem akarnak tovább menni.
-A fene a jó dolgukat! Engem mikor fog valaki így kényeztetni? (Kösz, de nem az adventi koszorúra gondoltam reggelire).
-Csinálnak ilyet. Nálunk nincs muskátli 2 méter magasság alatt.
-Szerintem nem éhes ! Ösztönösen megeszi mert csak azért is ! Tiszta kecske.
-Szegényke, nem volt ráírva, hogy nem az övé!
-Tegyél ki neki Frisset ! – és készítsd elő a holnapit is, és rá fogsz jönni, hogy mostantól megtanulja az Advent jelentőségét, mert majd Ő is várakozni fog.
– Fun klubja van itt a Bambinak
-Hááát, én is házban élek, körbe erdővel, hozzám miért nem szökik be egy szarvaskölök, vagy egy őzike? Nagyon helyes egyébként!!!! irigyellek!!!
Roppant kíváncsi lettem erre a modern Bambira és írtam az “apukájának”, Lajos Úrnak.
Ő ezt válaszolta: Sok-sok véletlen miatt állt így össze. A mamája elpusztult, lehet az ellésben- nem tudni-, de a kicsi 1 napos volt akkor. Így magunkhoz vettük abban a biztos tudatban, hogy nem éli túl. De ott hagyni a sakáloknak nem akartam. Errefelé sok a nádifarkas, hamar levadászták volna. Míg egész kicsi volt, beraktuk egy faházba. Ma már csatangol, barangol, éjjel-nappal kinn van a szabadban.
Ha tetszett a bejegyzés, kérlek látogass el Facebook oldalamra, ahol támogathatsz egy kattintással! Thx!!https://www.facebook.com/Mohamamafozocskezik
Örülök, hogy tetszett! Él és virul Lajos Úrnál jelenleg is 🙂
Kedves, szívet melengető történet 🙂
Cecilia, Régiségeknek blog