Vers

Ma nem eszünk!

De itt egy vers. Én írtam (semmi versláb, semmi rím ).

Rettegés

Az arcomba hulló levél

Megsebzett tájról mesél.

Suttog a venyige reszkető testéről

A borókára ömlő vérvörös festékről.

Mit lemosni már  lehetetlen, nem ér,

csak pihegve eltűrni a  leselkedő veszélyt.

Ez sorvaszt, kiszív, megöl

Leseper a bokor törékeny kérgéről.

A tél klónja közeledik lám,

fehér, üvegszemű, reszkető paripán.

Nincs kegyelem-sziszegi halkan

Barna tövis-kardját  fagy kíséri nyomban.

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek látogass el Facebook oldalamra, ahol támogathatsz egy kattintással!    Thx!!https://www.facebook.com/Mohamamafozocskezik