Találkozások.

• Erika Szócsi
• 2014. október 20. hétfő

Birsangyal kilépett a kapun. Kissé hűvös októberi reggel volt, a gyengén világító napot körbevették a szürke felhők és otrombán ostromolták. Összehúzta nyakán a sálat és ráérősen elindult. Boltba készült, nem különösebb lelkesedéssel. Kerülgette a hideg tócsákat, s közben gyönyörködött a rozsdabarnán  tobzódó fákban. Az egyik szűk utca elején rögtön feltűnt neki az idős férfi, aki derékig elmerülve, egy fém kukában kutatott. Közelebb érve konstatálta, hogy az öreg egyáltalán nem elhanyagolt öltözetű és úgy egészen rendben van a külseje, Nem is értette először, mit keres. Egy piros autó fékezett le mellettük,  sofőrje kifestett, melírozott hajú nő. Kékes papírpénzt nyújtott ki az ablakon. Az öreg rá sem hederített, vagy inkább észre sem akarta venni. A nő rádudált. Csodálkozva fordult a követelőző hang felé és nem nyúlt a pénz után.

Aztán megszólalt: -Nem, köszönöm.

Kissé tétován még ezt dünnyögte: -Bocsánatot kérek.-és visszafordult a kukához. A nő tanácstalanul várt még néhány másodpercet, aztán elhajtott. Birsangyal kissé szégyenkezve sietett el a férfi mellett. Eszébe jutott az a másik, aki minap telepedett mellé a megállóban. Ráncos, kócos, tépett kis öreg volt, az élet alaposan megrágta, aztán kiköpte. Hosszan matatott zörgő nejlonszatyrában, majd kivett egy darab kenyeret. Azt kezdte el enni. Birsangyal  bevásárlásból érkezett két tömött szatyorral, egyiknek a tetején frissen sült péksütemény. Igazából a gyereknek szánta, de valami más lett belőle. Kicsit félve nyújtotta oda a mellette ülőnek, de nem utasították vissza. Természetes mozdulattal és szavakkal érkezett a köszönet. Nem érezte magát feszélyezve. Birsangyal fellélegzett, neki sem volt annyira könnyű. Végül befutott a busz, ő pedig felszállt rá. A szegénység mindig feldühítette. Hogy ide juthat ma egy ember, a viszonylag jó övezetben lévő, papírforma szerint: demokratikus országban. Amit lehetne szeretni, de egyre nehezebb az érzéketlen politikától, a gazdag emberek közönyétől, az elkeserítő munkanélküliségtől, a nyomorúságos szociális hálótól. És ő alig tehet valamit. A főutcán elcsábította a könyvesbolt kirakata, majd  benézett a kedvenc turkálójába, de semmit sem talált.

Az, ami utána következett, lezsibbasztotta. Négyemeletes bérház hatalmas szeméttárolója előtt selyempongyolás  idős hölgy, egyik kezével fogja a fedelet, másikkal a büdös zsákokat  kaparássza. Könyékig érő, jobb napokat látott  borvörös kesztyű fedi egyik karját.  A kesztyű párja a szemetes mellett hever. Ez már sok neki mára. Odalép és megkérdezi -Segíthetek?

Vizeskék szempár néz rá a lelógó szemhéjak alól. Majd rávillan egy hibátlan, műfogsoros  mosoly. -Tudja, nekem már egy új agy kéne! Olyan feledékeny vagyok. Véletlenül kidobtam az újságokkal együtt a villanyszámlát is. Azt keresem.

Birsangyal odalép az öregasszonyhoz, lehajol a kesztyűhöz, majd félmosollyal  beletúr a kupacba. Csak ő hallja az apró koppanást, ami a szíve tájéka felől érkezik.        P.s.A kormány ismét megszorító intézkedésekre készül ! Lehet tippelni, kiken fog csattanni az az ostor !   Ha tetszett a bejegyzés, kérlek látogass el Fb oldalamra, ahol támogathatsz egy kattintással! Hadd örüljek   Thx!! https://www.facebook.com/Mohamamafozocskezik      

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek látogass el Facebook oldalamra, ahol támogathatsz egy kattintással!    Thx!!https://www.facebook.com/Mohamamafozocskezik