A fiatalok unottan és kicsit értetlenül nézik a fénykép áradatot, ami felbukkant a neten.
Öt nap alatt öt (vagy több) képet kell felrakni a szabály szerint, ami 15 évnél régebbi.
Persze érthető, ha valaki épp csak felnőtt, nem biztos, hogy annyira érdekli: más hogy nézett ki pár évtizede.
Más generáció.
Az viszont megmosolyogtató, amikor a harmincas évei derekán járó hölgy kijelenti viccesen:
“Baromi fiatal vagyok, ezért nincsenek vagány Skodás, Trabantos, triciklis képeim.”
(Komment:” HA – HA – HA…. idő számításunk előtt születtél Te is kicsi M.” 🙂 )
Az én ismerőseim közt sincsenek. Egyikük sem a járgányaira volt büszke.
Kedves, negyven felé tartó rokon pedig ezt posztolta:
“Kihívom az összes ismerősömet!
Mindenki rakjon ki magáról egy 15 évnél régebbi képet!
Balról a második vagyok alul.”
Kedves kommenteket kapott, csak a finomabbat osztom meg:
– Hát szinte semmit se változtál!
Fiatal, húszas éveiben járó lány reagálása a költői kérdéssel együtt:
-Most komolyan, mi értelme????
Nem is tudom, hogy értelmet kellene-e ebben keresni? Inkább érzelmet.
Én amikor kerestem a saját képeim, több albumot is átnéztem és sok minden eszembe jutott a múltból. Jó is, rossz is.
Némelyikre rácsodálkoztam, egyesek láttán mosolyogtam, időnként pedig fájt a szívem.
Az idő múlása érdekes dolog.
Tiniként már a 35 évest is öregnek gondolod. Pedig nagyon nem az.
Azt hiszed a fiatalság örök, pedig erősen múlandó.
Hogy is mondja el nekünk József Attila?
“Ifjúságom, e zöld vadont
szabadnak hittem és öröknek
És most könnyezve hallgatom,
a száraz ágak hogy zörögnek.”
És a szépség is elszáll. Huss!.
Változunk, öregszünk, szarkalábak rakódnak a szemeink köré, háj a hasunkra, a szívünk köré pedig ilyen-olyan falak emelkednek.
Tapasztalunk jót s rosszat a világból, szerencsések vagy épp szerencsétlenek, szegények vagy gazdagok leszünk, s általában többet szeretünk gondolni magunkról.
De akármilyenekké is lettünk, van múltunk.
Erre a játékra kiválóan rímel a dalszöveg:
“Csak az a múltad, amire velem együtt emlékszel.”
Igen, emlékezünk ebben a játékban, nem restelljük a múlt egy-egy darabkáját megmutatni.
Azzal, akit érdekel. Azzal, aki emlékezik.
Imádom a régmúlt időket idéző fotókat.
Aki kíváncsi rá, azzal megosztok párat. Néhány kedvencemet.
Lehet szeretni vagy sem.
Ő azért édes, mert a másik nyilvánvaló főszereplőt, egyszerűen lenyisszantotta 🙂
Ha tetszett a bejegyzés, kérlek látogass el Fb oldalamra, ahol támogathatsz egy kattintással! Hadd örüljek
https://www.facebook.com/Mohamamafozocskezik
Ha tetszett a bejegyzés, kérlek látogass el Facebook oldalamra, ahol támogathatsz egy kattintással! Thx!!https://www.facebook.com/Mohamamafozocskezik
